Ne menekülj, nem bibliaórára ugrottál be! Elkezdődött a fogyókúra, az első nap, a poklok pokla. Bár már felkelt a nap, de nálam nincs világosság az első napon, viszont szilárdan kitartok még reggel 7-kor is, pedig fél hétkor keltem. Fél óra kaja nélkül! Hátkéremszépen máris könnyebbnek érzem magam!

Az alapigazságok közé tartozik, hogy ha valaki egyszer elkezd fogyizni, akkor ez a vidámnak cseppet sem nevezhető tevékenység egész életében elkíséri. Kivétel ez alól ha életmódot vált a kedves delikvens és be is tartja azt. Életmódot vált, ergo akkor az kíséri végig, tehát mégiscsak ott lesz az a halálod pillanatáig, legalábbis amennyiben meg szeretnél szabadulni a súlytöbbletedtől.

Ez most rossz hír? Ja kérlek 'alássan, ez nem a dietetikus tanácsadás kezdőknek, nem tolom az arcodba a pozitivitást.

Éhes vagyok! Már egy órája fogyózom!

Természetesen, mint minden tevékenységnek, ha változtatni akarunk, akkor szerintem fejben kell eldőlnie. Ha a másik kedvéért vagy zsarolása miatt akarnék lefogyni, akkor esélytelen a dolog. Ennek itt a fejemben kell eldőlnie, különben lópiszkot sem ér az egész. Az első adandó alkalommal megbotlok és beletuszkolok a fejembe egy megtermett szelet kenyeret, öklömnyi abált szalonnával. Hát igen, itt kezdődnek a gondok. Imádok enni. Reggel, este és éjszaka is. Szerintem nem vagyok vele egyedül, hogy este 10-kor kiugrok valamit rágcsálni. Mert csak, mert jól esik!

Nézzük, hogy első nap mit is lehet enni. Nyúlkaja van előkészítve. Nem a nyúl a kaja, hanem olyasmi, amit a nyulak vidáman tipegve elrágcsálnának, közben bojtos kis farkincájukat lóbálják a nagy öröm közepette. Na én nem lóbálok semmit, pláne nem örömmel. A reggeli egy kefir meg egy tojás. E mellé a kollégám dupla húsos szendvicsének a látványa is jár nekem, máris boldogabb vagyok. Ebéd környékén pocak – a barátom – jelzi, hogy gondoljam meg magam. Szugerál a mocsok, hogy toljak le valami neki tetszőt. Túróst... jön a nyúlkaja: salátát csináltam mindenféle földi jóból. Szó szerint: zöldségekből ami a földön/ben terem. Öröm és boldogság... kaja van bennem.

Körülbelül fél óráig volt a földöntúli mosoly az arcomon, aztán csak a szemeim kopogása elnyomta a csikorgó fogsorom hangjait. A szervezetem könyörgött, hogy dobjak be valami neki szimpatikusat, valami emberi kaját. Így utólag visszagondolva egy pacalpörkölt megoldotta volna minden gondomat!

Estefelé remegő kézzel csaptam a praclimra, azért sem nyúltam a kenyeres doboz felé. Eldöntöttem: nincs kenyérke, zsömlécske és kiflicske sincs. Nem mintha haragudnék a pékekre, de megvonom magamtól a jót. A lelkivilágom tüzes nyilakat küldött az agyam felé, miközben letoltam a kiporciózott adag salátát. A cél teljesülni látszott, túléltem az első nap gyötrelmeit. Gyomorszűkítés ON!