„Elgyengültem, mint teenager kislány a kulturális ház mögötti parkban szombat éjjel, két vodkanarancstól megszédülten”

Te hogy kezeled a fogyókúrád legnehezebb pillanatait, amikor a szomszéd asztalnál a kollégád életed leg-ínycsiklandóbb malacsültjét ebédeli illatorgia közepette? Én marha rosszul. Bár azt állítják, hogy a fogyókúrának nem kell egy középkori önsanyargatáshoz hasonlónak lennie, én azt vallom, hogy ha valami ízlik és finom, akkor az hizlal is!

Elgyengülésem köszönhető annak, hogy a csökkentett szénhidrát bevitel érdekében az ovisok adagját alulmúló mennyiséget reggelizek, ebédelek és vacsorázok. Pistike a felső csoportban még lelökne a szervezetébe két mekis hambit a vacsorám után és csak akkor büfizne elégedetten. 3 hete kínzom magam és bizony nagyon nagy bajba kerültem. Az a fránya születésnap beleesett a kúrám közepébe. Éppen akkor érkezett egy oroszkrém torta képében a csábítás, mikor már légkalapács méretű dübörgésként éltem meg a lelkivilágom figyelmeztetését, hogy tolják már az arcomba valami emberi táplálékot és ne csak a nyúlzabát erőltessem.

Megbotlottam, legalábbis ha a fogyókúrázók tízparancsolatát vesszük alapul. Ne egyél sütikét. Pláne éjjel ne... Hát kérem szépen pironkodva kell bevallanom, hogy bizony nem csak egy szeletecske érkezett a tányéromra, hanem rátripláztam a mutatványra, ugyanis saját bevallásom szerint is 'möghóttam volna, ha ezt nem tehetem meg.

Elgyengültem, mint teenager kislány a kulturális ház mögötti parkban szombat éjjel, két vodkanarancstól megszédülten. Neki a bugyija, nekem a torta csúszott le szemvillanás alatt. Szerintem csak a bűntudat a különbség, ugyanis nekem van ilyesmi is a kis lelkecskémben. Szóval rosszalkodtam, de igyekszem úgy megélni az esetet, hogy csak erősítse az elhatározásomat, folytatom a fogyókúrát.