Ez az első blogom, nem csoda, hogy nem tudom merre vagyok arccal. Elvesztettem a fonalat! Nem vagyok egy webmesterszintű kocka, de az alapvető funkciókat ki tudom bogarászni a menükből. Mindezek mellett szeretek magam rájönni a dolgok működésére és nem böngészem a tutorialok sokaságát. Talán úgy lehetne aposztrofálni a hozzáértésem, hogy én vagyok az a user, aki remekül szét tudja szedni a dolgokat, de összerakni már nem. Ez a legrosszabb állapot, pláne, hogy tudom is magamról. Valahol itt tartok most, amikor elkezdtem google optimalizáláson és ilyen finomságokon molyolni. Félretettem, mert rájöttem, hogy egyelőre kevés vagyok a történethez, helyette inkább firkálok... üres gyomorral!

Vegye tudomásul minden fogyókúrázó, hogy kaja csökkentés nélkül nem lehet fogyni. Nincsenek csodatabletták, nincsenek fogyasztó italok és a szemmel verés se működik amikor a testsúlyunk csökkentésén fáradozunk. Mert fáradozunk. Az első blogomban leírtam, hogy nem akarok ledobni 40 kilót, megelégszek egy szűk tízessel is. Hogy miért? 86 kilóból nehéz ledolgozni tízet, 130-ból sokkal egyszerűbb. Felmerülhet benned, ha már beleolvastál az előző posztokba, akkor minek szenvedek ennyire? Miért nem mozgok, miért nem hagyok időt magamnak. A válaszok nagyon kézenfekvőek: lusta dög vagyok, utálok és a térdem miatt nem is tudok futni és szeretek zabálni. Szeretem válogatatlanul magamba tömni a kajákat, kifejezetten kulinárisnak látom az életem. Így hát játszok a jojóval, évente - két évente csinálok egy kajamegvonási túrát és elvagyok 24 hónapig míg vissza nem jön ez a tízes.

Ha azt mondom, hogy nem eszem, akkor azért ezt ne vedd szó szerint kérlek. Enni eszek, csak szerintem ezek az étkek nem nevezhetőek annak és ráadásul nem is fehér ember számára találták ki őket. Hol van egy saláta egy saját levében sütött csülöktől vagy sült oldalastól? Sehol... Most mégis tolom a kúrát, igyekszem a lehető legkevesebb kalóriát bevinni a szervezetembe és elkezdtem picit mozogni. Ez sétából, kerékpározásból és egy kis súlyzózásból áll. Nem lesz belőlem sem terminátor, sem Johnny Walker, de nem is ez a cél.

Ami a blogolást illeti: le vagyok maradva egy héttel és egy horror sztorival. A mozi főszereplői: a telefonom – mikró – kajás doboz szentháromság. Az események közbeni drámát a lelkivilágom sínylette meg, pici templomba nem illő szitokáradat kíséretében. De ez már egy hetes esemény, majd csak idekerül a lapra. Bár húzodozok tőle, de végül csak visszatérek a böngészőmhöz, kénytelen vagyok csak keresgetni az útmutatókat, mert sosem akad rám a gugli, aki az én barátom. :)