Vannak mondatok és kérdések, amitől a fogyókúrázó idegei a másodperc milliomod része alatt kiégnek, a vérnyomásuk az egekbe szökik és legszívesebben egy baseball ütővel vennének elégtétel a kérdezőn vagy a környező tárgyakon. Ilyen és ehhez hasonló szituációkban jól jön néhány másodpercnyi nyugalom, de az sem gond, ha elszámolsz tízig!

Híztál?

Nem mintha elvárnád minden szembejövőtől, hogy ajnározzon (de igen), de az ismerőseidtől azért jólesik, ha megdicsérik fáradozásaid centikben mutatkozó hatásait. Ezzel csak az a gond, ha fél év alatt kaptál magadra plusz kilókat és az ismerősöd még fénykorodban látott utoljára. Az ő szemében tényleg meghíztál, pedig csak nem érted el újra a versenysúlyodat.

Olyan szépen ki vagy kerekedve!

A dicsérő impulzus mögött te egy igazi rémet látsz, ami most a vesédbe, illetve a zsírpárnádba hatol. Gúnyt hallasz ki a szavak mögül, pedig lehet csak egészségesnek lát.

Kér valaki ebből a pizzából? Ne kelljen már kidobnom!

Szakadjon le annak a keze, aki ételt dob ki, miközben neked apró rángások futnak át a szemhéjad környékén, hisz majd meg bolondulsz az illatorgiától amit a huzat hoz a szomszéd helyiségből.

A dundi emberek vidámabbak, mint a soványak!

A röhögőgörcs kerülget, miközben ezzel vigasztalnak. Éhes vagy, szenvedsz, utálod a világ összes kajareklámját, de nevetsz az ilyen idióta, neked intézett mondatokon. (persze, hogy vidámnak néznek)

Éhes vagy?

Hát persze, hisz fogyókúrázol! Marhára éhes vagy! Fel tudnál falni egy még négy lábon szaladgáló birkát vagy már szemezel a kedvesed házinyulával és lelki szemeid előtt egy nyúlsült lebeg, miközben a kedvenc végigtrappol a szobán.