Miközben ezeket a sorokat írom, odakint éppen napfogyatkozás van. Országosan hiánycikké vált a hegesztőszemüveg sötétített üveglapja, úgyhogy ezt én most kihagyom. Megtartom magamnak a retinámat, nem dőlök be a kisördögöm suttogásának: nézd csak! Nem lesz baja a szemednek.

Horror sztorit ígértem. A wikipédia szerint a horror olyan különálló műfaj amelynek a félelemmel való játék, a félelemkeltés a célja. Egyszerű, mint a faék. Na mitől fél a fogyókúrás kocka? Nem, nem attól, hogy elmegy a net, hanem attól, hogy megsemmisül a kajája. A manna, amit aznapra szánt.

A kedvesemnek ígértem, hogy összehozok valami olyasmit a konyhában, amit még ő is elfogyaszt. A menü marha egyszerű: párolt-sült csirkecomb (ami hétvégéről maradt) és vajon párolt zöldség. Az egyszerűség kedvéért bementem valamelyik marketbe, (ami történetesen Pennyvel kezdődik) és vásároltam akciósan egy nagyon szép csomagolású fagyasztott franciasaláta alapot. Annyira ízléses volt a műanyag borítás, hogy a nyálelválasztásom már a kasszánál megindult. A Walking Dead üveges szemű zombijai nem festettek olyan rosszul, mint én a pénztárnál. A mozgásom darabossá, a szemem üvegessé vált és csak vártam nehogy a halántékomba szúrjon a sorozat valamelyik főhőse egy szívlapát méretű bicskát. Szóval marha rosszul bírtam az éhséget, miközben kedvenc nyugdíjasaim éppen előttem ecsetelték a kacsasütés bonyolult műveletének finomságait. 'Há mondom ilyen nincs, ehhez képest az inkvizíciós kínzások elmehetnek a fenébe. Néminemű Paprika tévés – receptúrás - műsorajánlós sorban állás után kifizettem a cuccokat, irány haza. Otthon nagy a vidámság: csirkecomb lesz vacsira! Mondjuk ennek én jobban örültem, mint a csirke, de az egó mindenekfelett, csirke véleményre meg nem adunk.

Elkezdődik a főzőcske, persze okosan. Néminemű pakolászás után rájöttem, hogy valami nagyon nincs rendben, elszámoltam magam. A kedves ugye eszik combot, én is eszek combot, más nem nagyon van itthon. De mi lesz holnap... ebédre is ezt akartam vinni... Semmi gond, fejben elindult az áttervezés! Aznap este én nyúlzabát tolok az arcomba, kedves csirkézik, én majd másnap délben kényeztetem a testemet egy maroknyi párolt zöldséggel, természetesen az áhított csirkecombbal. A horrornak ez az előjátéka csupán kis tanulsággal szolgálhat: a fogyókúrák talán legfontosabb eleme az előretekintés. Fejben minimum kettő, de inkább három napra érdemes megtervezni az elfogyasztásra szánt kajákat és a sorrendjüket.

Életem legfinomabb párolt zöldségét sikerült összehoznom darabka vaj, jó minőségű (és gyönyörűen csomagolt), fagyasztott nyúlzaba és pici só-bors kombóval. Térdig gázoltam a kicsorgatott nyálamba, amit sikerült felitatnom fél guriga törlőpapírral és konyharuhával. Elnyomtam az éhségem 1 almával és 3 szelet Korpovit keksszel. Vacsora kilőve, de milyen szép is lesz a másnap.

A reggeli a szokásos tojás – kefir összeállítás „harmonikus” ízvilágába kalauzolt. Meló ezerrel és ebédidő környékén a hangos gyomorkorgás hangorkánja, amit a kedves kollégák is csak epés megjegyzésekkel tudtak röhögve jóváhagyni. Röpke e-mail váltás után csörög a szerelmem, dumáljunk már egy kicsit. A ki-kifröccsenő nyálamtól a beszélgetésünk kissé kaotikussá vált, de azért megértette miket motyogok az ebéd szépségeiről. Miközben fél kézzel kivarázsoltam a kajás dobozomat a frigóból, kölcsönösen biztosítottuk egymást a rózsaszín ködről. A mikró három perce egy örökkévalóságnak tűnt, de az illatok már az orromban kavarogtak. Kész az én ajándékom, a manifesztálódott gyönyör, amire tegnap óta vágytam. A kedves csak mondja a magáét... no problem, majd újramelegítem. Eltelt 4-5 perc, gondoltam rövidre zárom a beszélgetést és rámelegítek egy pár pillanatot a kajámra. Az életem bárányfelhőjével vala csevegésem legvége átalakult egy cirkuszi zsonglőrszámba: fejjel tartom a mobilt, fél kézzel nyitom a mikró ajtaját, a másikkal villa után nyúlkálok! (most tűnik fel, hogy ez a nyúl téma minden írásomban ott van, el kellene gondolkoznom egy kalóriaszegény nyúlhúsos recepten). A kedvessel a szerelmesek búcsúzkodásának végeláthatatlan hosszúra elnyúló „Szeretlek... én is... csókollak, szeretlek... én is...” közepette már a kezemben tartom a nap csúcspontját. A műanyagdobot tetejét felemelve az arcomba csapott a frissen melegített ételekre jellemző pára és illatfelhő. A szám körül már nem csak patakokban folyt, egyenesen folyóvá alakult a heveny nyálcsorgás. Egyensúlyozok, fél kezemben a kajás doboz, nyakam és a fülem közé szorítva a telefonom közben látok egy szemét darabot. Nyúlok érte és elindul a műanyag edény a kezemből. A Mátrixban nem volt olyan lassított akciójelenet, ami hűen visszaadná, azt a két másodpercet, miközben a repülő doboz látványát feldolgozta az agyam. A párolt zöldség és a csirkecomb ízléses ívet húzva landolt a földön.

A belőlem felszakadó, félig elnyelt szitáradatot hallva a Kedves részéről rebegett csak a kérdőjel, mi a fene történt. Nem picit zaklatottan közöltem vele, hogy jelenleg a gyomrom helyett a konyha padlóján vigyorog a pipicomb és párolt (egykor szépen csomagolt), franciasalátának szánt zöldség. Ha egy kórház intenzív osztályán vizsgálták volna a szívhangomat, akkor valószínűleg egy lemeznyi drum'n bass ritmust lenyomtam volna a készüléken, majd kiegyenesedett volna az EKG-m. Az én virágszálam csak annyit közölt, hogy talán ő most hagy engem megnyugodni, majd később beszélünk. Utólag csak annyit közölt, hogy azért rakta le a telefont, mert majdnem elsírta magát hallva az események mikéntjét. Egyem meg... őt is... farkaséhes voltam.

„Buli” után már csak a takarítás maradt, bár nem Fenyő Miklós rock'n rolljának dallamai jártak éppen a fejemben. A három másodperces szabályt kitoltam 60 másodpercre és a csirkecombot lemosva cseppet sem jóízűen lendítettem be az arcomba. Ugyanezt a műveletet a vajon párolt zöldségkavalkád már nem érte meg, a kukában landolt a kollégák legnagyobb derültségére. Végül is csak visítva röhögtek rajtam... de hát minek nekem ellenség, mikor vannak kedves kollégáim is! :)

Ui: Éppen a napfogyatkozás gerincén vagyunk. Érdekesen megváltoztak az árnyékok és a színek, de sötétített szemüveg és hegesztőpajzs hiányában ez a fogyatkozás nélkülem zajlik le!