A döntés rövid hezitálás után megszületett: nem használom azt a szemetet :)

A mérleg az a tárgy a háztartásban, amit az emberek nagy része nem kedvel. Az egyik felük azért, mert sokat, a másik fele meg azért mert keveset mutat. Én egyenesen utálom... szerintem még azt is aki kitalálta!

Van a fejünkben egy ideál. A testsúlyra, az alakra és a méretekre is. Szerintem ez a kép csak a tudatunkban létezik és változik. Ha dagi vagy, akkor picit szeretnéd karcsúbbnak látni magad, ha elérted, akkor a kép változik és szeretnél még vékonyabbnak kinézni. Aztán húúú még ott a toka, tyűűű... még ez és az... a végén meg kikötsz a névtelen anorexiások klubjában, melletted ül Keira Knightley és Gipsz Jakabnéként mutatkozik be. Akinek nincs komoly súlytöbblete, esetleg van egy kis pocakja, az is minimum tavasszal szeretne megszabadulni tőle, elvégre a strandon nem jól mutat az a 40 deka felesleg. Pfejjj...

Az is mérlegel és mérgelődik, akinek két és fél kiló és az is akinek 20 és fél kiló többlete van. A két és fél kilót nagyon nehéz leadni, a húsz kiló első felét még könnyebben, a második 10 kilótól viszont gyötrelmek árán szabadul a delikvens. Mocsok nehéz tudom, én is küzdök ezzel a 10 kilóval. Az első 4-5 kiló még leugrik, de a maradék az csak nem akar eltűnni.

A mérgelődés tárgya a mérleg. Az a mocsok, szemét tárgy, ami könyörtelenül megmutatja, hogy mit és hogyan ettél a mérlegelés előtti napokban. A fizikát kikerülni nem lehet, mert ismerjük: minden vízbe mártott test... jah ez nem az. Dehogynem! Verjük át a mérleget. Állítsunk fel egy medencét, töltsük fel vízzel. Hajítsuk bele a mérleget és ott álljunk rá. Ha kb. derékig ér a víz, máris megszabadultunk 6-8 kilótól. Megnyertük az ámokfutást a mérleggel szemben és lett egy saját strandunk, ahol árgus szemek nem lesik a fölös kilókat. A digitális mérlegek tulajdonosait óva intem ettől a módszertől, bár az is elmondható, hogy legalább megszabadulnak az utálat tárgyától.

Én félretettem a mérleget és csak ritkán dobom fel magam rá, ugyanis meguntam, hogy lassan haladok a célom felé, hogy eltűnjön a plusz 10 kiló. Másfél hetes koplalás után nem értem el az egy kilós mínuszt. 1 kiló... érted... annyira gyengének éreztem magam, hogy a három centis mérlegre úgy kellett erőmet összeszedve fellépnem! Majdnem sírva fakadtam, ugyanis nagyon komolyan veszem a fogyókúrámat, odafigyelek a kajára és a testmozgásra... legalábbis arra a kevésre. Rövid kesergés után én is kitaláltam az ideológiámat: súlyzózok otthon és a leadott zsírréteg átalakul izomzattá, az meg köztudottan sűrűbb – nehezebb fajsúlyú, mint a zsír. Ebből is látszik: a mérleg csak átver, jobb zsírosnak, mint izmosnak lenni.

Ha nem ugrik le pár hét alatt 3-4 kiló, még nem kell parázni. Szerintem ha valaki következetesen odafigyel az étkezésére és mellé mozog is egy keveset, előbb - utóbb meglátja az eredményét. Csak tessék kitartani!

Ui: Visszaolvasva a posztot, még a végén átkeresztelem a blogot Chiliről Eperhabosshake-re és beindul a pozitivitás! :)